h1

Olvasónapló 2011- január

2011. február 4., péntek 16:44

Lobo játékához kapcsolódóan úgy döntöttem, hogy amíg bírom, a listán szereplő összes könyvről írok pár sort miután elolvastam. Vágjunk bele! Tizenkettőből hat. Valszeg ilyen hónap se lesz több.

1. Csoma Mózes: Korea – Egy nemzet, két ország. Napvilág Kiadó, 2008.

Helyenként kicsit csapongó, de rengeteg mindent megtudtam végre belőle Koreáról. A megosztottság okairól, kialakulásáról. Arról, hogy a környező országok milyen szerepet játszottak a félsziget történelmének alakulásában. Nagyon érdekes olvasmány.

2. Jean Webster: Nyakigláb apó. Könyvmolyképző Kiadó, 2007.

“Tízéves kortól ajánljuk” – na ez az, ami egyáltalán nem érződik a könyvön. Elvétve se gyerekes, ellenben végig sziporkázóan szórakoztató egy több, mint 2,5-szer tízéves számára is. Örülök, hogy elolvastam.

“A nagy tragédiákkal bátran szembenézni és vállalni a szenvedést, az könnyebb feladat, de a mindennapi élet kicsinyes kellemetlenségeit elviselni és mosolyogni rajtuk, az már sokkal nehezebb, ahhoz már erős jellem kell.”

Az anime csak a fő cselekményvonalában követi a regényt.

3. Frances Hodgson Burnett: A padlásszoba kis hercegnője. Ciceró Könyvstúdió, 2003.

Szentimentális tündérmese. Ezt a regényt valóban jobb lett volna, ha pöttöm koromban olvasom először. Ennek ellenére azért egy picit meghatódtam az utolsó sorokat olvasva.

4. Guillaume Musso: Ott leszel? Ulpius-Ház, 2010.

Őszintén szólva az ifjúsági regények sokkal jobban tetszettek, mint ez a kötet. Egyáltalán nem tudtam beleélni magam a főszereplő helyzetébe. Te mit tennél, ha lenne lehetőséged megváltoztatni valamit a múltadban? Én semmit. Nagyképűen hangzik? Lehet. De nem azért nem változtatnék meg semmit, mert annyira tökéletesnek képzelem magam és a döntéseim. Persze, hogy én is hibáztam már. Vannak dolgok, amikre nem vagyok büszke, de a múltam is hozzám tartozik és ha nem úgy lett volna, akkor ma én se az lennék, ami. A regény főszereplője nem így gondolkozik. Nem tud és nem akar továbblépni.

5. Jean Webster: Kedves Ellenségem! Könyvmolyképző Kiadó, 2007.

Tetszett is, meg nem is. Persze egy századfordulós (Hitler előtti időkből származó) műtől nemigen várható el, hogy PC módon értekezzék a nem teljesen ép embertársainkról, de nem tehetek róla, a regény egyes részeitől kirázott a hideg:

“A társadalom helyesen tenné, ha gyengeelméjűek számára létesített külön gazdaságokba telepítené őket, ahol békességes kétkezi munkával kereshetnék kenyerüket, és nem lenne gyerekük. Így egy nemzedék is elegendő volna, hogy eltörölje őket a föld színéről.

Persze voltak nagyon tetsző szakaszok is:

“Hát nem viccesek a férfiak? Amikor a rendelkezésükre álló legszebb bókot akarják kivágni, naivul közlik velünk, hogy férfiasan gondolkodunk. Az ellenben biztos, hogy egy bókot hiába vár tőlem a doktor. Igazán nem állíthatom, hogy valósággal nőiesen jó megfigyelő.”

Az külön tetszett, hogy Sallie levelezéséből Judy későbbi életéről is megtudhatunk egyet s mást.

6. Michael Ende: Momo. Móra Ferenc Könyvkiadó, 2005.


Minek tagadjam? Igen, a My Name is Kim Sam Soon c. koreai sorozat hozta meg a kedvemet a könyvhöz. A szerzőtől eddig még semmit se olvastam, a Neverending Story filmváltozatától viszont minden egyes alkalommal a hideg futkos a hátamon, ezért nem vártam túl sokat a történettől. Ennek ellenére azonban izgalommal vegyes érdeklődéssel fogtam a kezembe a kötetet, kíváncsi voltam, hogy mi a hasonlóság a MNIKSS bájos Mi-jooja és a regény főhőse között.

Nos, a regény első részén nagyon nehezen vergődtem át. A szürke urak megjelenéséig nem igazán kötött le a kötet, onnantól viszont sokkal könnyebb dolgom volt. A regény mondanivalója (“Mert az idő élet. Az élet pedig a szívünkben lakik.”  … “S minden idő, amit nem a szívünkkel érzünk meg, elveszett idő, akár a szivárvány színei a vaknak, a madár éneke a süketnek.”) csillagos ötös. Idegenvezető Gigi, Mese a varázstükörről című meséje pedig különálló történetként is megállná a helyét.

És ez…

“Sose szabad egyszerre az egész utcára gondolni, érted? Csak a következő lépésre kell gondolni, a következő lélegzetvételre, a következő söprűvonásra. Aztán megint mindig csak a következőre.
Megint megállt, töprengett, aztán hozzátette:
– Akkor örömet okoz. Ez fontos, mert akkor végzi az ember jól a dolgát. És így is kell, hogy legyen. – Ismét hosszú szünet, majd a folytatás: – Egyszer csak észrevesszük, hogy lépésről lépésre végigértünk az utcán. Észre se vettük, a szuflánk se maradt ki. – Bólintott magának, s azt mondta befejezésül: – Ez fontos.”

…ha meg tudnám fogadni, talán minden muszáj dolog egyszeriben könnyebben menne. Talán.

Kibou no Hikari

Reklámok

2 hozzászólás

  1. A Korea könyv nagyon érdekes lehet, Nyakigláb apót pedig már régóta szeretném elolvasni. A padlásszoba kishercegnőjéhez nekem körülbelül 12-14 éves korom körül volt szerencsém, de nem igazán tudtam értékelni, több helyen is untam.


  2. A koreás könyv engem is érdekel. A többiről őszintén szólva még nem hallottam,de így,hogy írtál egy kis véleményt róluk,már kezdenek érdekelni 🙂 Bárcsak ne lennék én is elmaradva a sok olvasnivalóval 😀



Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: