h1

Japán filmek

– 28 film –
(kedvencek félkövérrel)

Frissítve: –

újonnan felvitt címek ***-al

  • Confessions (2010)  – Csak a hype. Miután elolvastam a film rövid tartalmát (két tizenéves meggyilkol egy négyéves kislányt… az anyuka, aki a diákok tanárnője bosszút forral… HIV vírussal fertőzött tejet itat a gyanúsítottjaival…), egy rendkívül durva, megrázó filmre számítottam. Sokáig halogattam is a megnézését, nem akartam álmatlan éjszakákat magamnak. Azonban legnagyobb megdöbbenésemre a film semmit, azaz SEMMIT sem adott vissza abból, amire számítani lehetett. A szinopszis megrázott, a film viszont semmilyen érzelmet nem váltott ki belőlem. A mozi érzelmek nélküli szociopata alakokkal operált, talán emiatt nem jött át, aminek kellett volna.
  • Hatsukoi no yuki (2007) (JP-KR) – egy bájos film a két kultúra találkozásáról. Semmi világmegváltás, csupán csak egy lassú sodrású film egy végletekig ártatlan szerelemről, ami mégis megfog.
  • High School Debut (2011) – Már nem is emlékszem igazán rá, pedig (amikor ezt írom) egy hónapja láttam. Ez mindent elmond.
  • Kimi ni Todoke (2010) Ugyanolyan lassú történetvezetésű, mint az anime, de jó. Talán még jobb is.
  • Koizora – Megbőgetett – kicsit sok a tragédia egy filmbe zsúfolva – erőszak, vetélés, rák, halál –> külön-külön is kitennének egy-egy filmre való témát.
  • MW (Movie) – hátborzongató film, Tamaki Hiroshi kész átváltozóművész.
  • Nagurimono – Love & Kill (2005) – Állítólag Tamaki Hiroshi (!) ebben a filmben nyújtott alakítása miatt kapta meg Chiaki szerepét. Ő jó is volt, de a film… Vegyes, nagyon vegyes. Felirat nélkül néztem (mivel még angol sincs hozzá), így a pár szónál bonyolultabb monológokat nem igazán fogtam, de azért a történet nagyjából követhető volt. Nagyon brutális. Főleg a vége. Az utolsó mondatokat sajnos tisztán értettem. Nagyot ütött.
  • Okuribito (Departures) – (2008) – a 2009-es (81.) Oscar-díj-átadáson elnyerte a legjobb idegen nyelvű filmnek járó díjat.
  • Ooku – The Lady Shogun and Her Men – (2010) – Tömény fanservice az egész, semmi több. No offense, de a szomorú kutyaszemnek inkább maradnia kellene az éneklésnél, mert ez alapján a film alapján azt gondolom, hogy a színészkedéshez csöppet sem ért. Majdnem két órán keresztül csak egyetlen egy arckifejezésre volt képes. A “hímringyót” alakító Tama-chan arca legalább kifejező volt. Rajta jót mulattam. A hollywoodi bugyuta lezárástól sem jöttem lázba. Nem tudom, hogy a manga is ilyen-e vagy csak a filmkészítők szúrták el, de nagyon nem jött be.
  • Out (2002) – eltér a könyvtől, talán túlzottan is. Hogy jött ide a sarki fény? 🙂
  • Paradise Kiss (2011) – Hangulatos volt. A ruhákkal és a zenével nagyon jól visszaadták azt a kissé bizar világot, amit a manga leírt, de szerintem lehetett volna egy kicsit szenvedélyesebb is. Ezzel nem azt mondom, hogy képkockáról képkockára át kellett volna venniük az animének AZT a bizonyos jelenetét, csak valahogy nekem nem igazán jött át az, hogy mennyire szeretik egymást. A lány viszont határozottan jól játszott.
  • Sand Chronicle (2008) – a manga eredetit nagyon dicsérték, ezért mertem belevágni. Csalódás volt. Sokkal jobbat vártam.
  • Swing Girls (2004) Ueno Juri (Nodame) és Takenaka Naoto (még mindig Stresemann) fergeteges vígjátéka. Annyit ugyan nem nevettem, mint a Waterboys-on, de ez is nagyon ott van a szeren.
  • Waterboys (2001)

    Csúcs! Végig nevettem az egészet
    . 🙂Tamaki Hiroshi afro frizurával, majd kopaszon, hamis anyajeggyel az arcán… A filmben szerepel még “Stresemann” is, itt is nagyszerű alakítást nyújt.
Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: